Együtt ünnepelt Gárdony augusztus 20-án
2017.08.21. 09:17
Államalapító Szent István király ünnepén együtt ünnepelt a város. Reggel zászlófelvonás, majd szentmise és városi ünnepség, délután Kemencés Kenyérünnep várta az ünneplő közösséget 2017. augusztus 20-án, Gárdonyban. 

Ugyan a korareggeli órákban még mindenki szinte kizárólag az időjárásról beszélt: fog-e esni, készüljünk-e valami rendkívülire, azért a nap kezdetén mégis sikerült ünneplőbe öltöztetnünk lelkünket-szívünket, hogy a szép nyári ünnepünkön, az államalapítás és Szent István király tiszteletére rendezett közösségi programjainkon -esernyővel vagy anélkül – méltó módon vegyünk részt Gárdonyban is.

Fontosak a hagyományok, a kisváros közösségét összetartó szokások, ettől idén sem tértünk el: az Országzászlónál kezdtük a napot, ahogyan 2008. óta mindig augusztus 20-án: Magyarország lobogójának felvonásával, Tóth István polgármester köszöntő beszédével, és a város ünnepi programjának ismertetésével.

A gárdonyi Országzászlót 1936-ban avatott fel Urmánczy Nándor, aki az országzászló mozgalom elindítója volt 1925-ben. A megnyitó ünnepségen a település nyaralóvendége, Jávor Pál mondott verset – tudtam meg Dévényiné Gerhát Máriától, aki az Agárdi Országzászló Egylet elnöke. Az ő kezdeményezésére közadakozásból – hatvanas évekbeli lebontása után - áll az Agárdi Országzászló. A felszentelt ereklye ugyanarra a helyre került 2008-ban, ahová 1936-ban elődeink, az agárdi-gárdonyi lakosok a helyi Fürdőegylet kezdeményezésére felállították. Formájában, méreteiben megegyezik az eredetivel. Az emlékmű talapzatán felállított ereklyetartóban most is ott van a történelmi Magyaroszág területéről összegyűjtött  anyaföld.

Az ünnepélyes zászlófelvonás után az agárdi Szent István király római katolikus templomban szentmise kezdődött 11 órakor. A Szent István király, Magyarország fővédőszentje tiszteletére ünnepi szentmisét Páli Balázs plébános atya celebrálta. A hívek nemcsak a templomot töltötték meg, hanem a templom előtti pergolák alatti kerti padokat is, és akiknek nem jutott ülőhely, állva vettek részt a templomi mise kihangosítása segítségével a misén. A Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi dalt ezen a napon 100-150 ember énekelte el Agárdon itt. A szentmise után 12 órakor a templom előtt folytatódott az ünnepség városi megemlékezéssel, az új kenyér megáldásával. Tóth István, Gárdony város polgármester mondott meghatóan szép beszédet, melyben a Szent István ránk hagyott ország iránti felelősségről,  az alázatról, hitről, kitartásról, az összefogásról beszélt Széchenyit idézve. Az ünnepségen megemlítette azt is, hogy nagy öröm számára, hogy Gárdony azon települések közé tartozik, ahol nagyon magasa a családok gyermekvállalási kedve, az óvodákba kétszer-háromszor annyi gyermek jelentkezik, mint a korábbi – egyébként szintén nagy gyermeklétszámot regisztráló  időszakban. Igyekszik a városvezetés – összefogva a lakosokkal - megfelelő életteret, békés hangulatot teremteni, s olyan fejlesztéseket megvalósítani, mely az itt élők javát szolgálja.

Az ünnepség keretein belül került sor a Város Bora 2017. díj átadására is, mely pályázat alapján, a vonatkozó helyi rendelet paragrafusainak betartásával ítél oda  a város képviselő-testülete olyan borászatnak, akinek pályázott bora legalább ezüst minősítéssel rendelkezik a hegyközségi versenyeken. Idén az agárdi Csóbor pincészet 2015-ös évjáratú Cabernet Franc bora nyerte a pályázatot. A családi pincészet nevében Csóbor-Kisari Linda borász és kislánya vette át az oklevelet, s egyben meghívta a jelenlévőket a szomszédos pincészetükbe borkóstolóra. Az ünnepség az új kenyér megáldásával, megszentelésével folytatódott. Az új kenyeret  Nagytiszteletű Karl Melinda református lelkész asszony áldotta meg, Páli Balázs atya szentelte meg. Városunk polgármestere megszegte a kenyeret, amit az ünnepségen közreműködő Iglice népdalkör asszonyai vittek körbe a jelenlévőknek.

Délután – ahogyan 2010. óta mindig,  a dinnyési hagyományőrző központban folytatódott a program, Kemencés Kenyérünneppel. A szép környezet, s a Kemencebarátok kenyérsütési tudománya sok látogatót vonzott az udvari, közösségi kemencénkhez. Elsősorban Budapestről, Székesfehérvárról érkeztek érdeklődők, de természetesen a város lakosai is tiszteletüket tették. Volt látványosságban is részünk, hiszen az Országos Dutra-találkozó muzeális traktorai még megtekinthetőek, kipróbálhatóak voltak ezen a napon is. Szintén hagyományunk ez a program: Südi János dinnyési lakos, az Évszázados Gépudvar vezetője, a ország minden szegletéből idecsábítja a régi magyar traktormárka híveit, hogy bemutathassák az idelátogatóknak ezeket. Volt is sikere nemcsak azok körében, akik még nem ültek 1938-ban készült traktoron, s nem indítottak még be ilyet, hanem azok körében is, akik maguk is a mezőgazdaságban dolgoznak, s szép emlékekkel tekintenek vissza ezekre a sokat bíró, szép járművekre, melyek az ötvenes, hatvanas, hetvenes években még nagy hasznára voltak az ország mezőgazdaságának.

A Kemencebarátok, akik városunk támogatásával saját kezükkel építették a dinnyési közösségi kemencét, s azóta rendszeres házigazdái, segítői programjainknak -  az udvari kemencében idén is kisütötték az új kenyeret, sőt szép számú új kenyeret sütöttek ki nekünk. A kemence-fedés alatt a város borai vásárolhatóak, kóstolhatóak voltak – jó érzés volt fogadni a távoli városból érkezett vendégeket, akik azt mondták, hogy nem is tudták, hogy a Velencei-tó partján ilyen kiváló borokat készítenek a gazdák.

A Kemencebarátokkal kenyeret dagasztani, perecet hajtogatni is lehetett, mindenki kisüthette a saját maga által készített remekműveket. Teker István és kedves felesége 13 kiló tésztát dagasztott be, hogy a gyerekek, családok elkészíthessék az ünnepi kenyércipójukat, perecüket, a kis kenyérfonatokat.

A dinnyési Tulipiros Játékműhely családi játékligettel és nosztalgia-fotózással készült az ünnepre: aratólegényeknek, marokszedő leányoknak öltözhettünk be – sok vidám képet láthatunk erről a közösségi oldalakon, s a helyszínen sok vidám családot is. A múzeumi szobában perectartó kiskosarakat készítettünk velük, az udvaron pedig a kenyér útját jártuk végig: magot válogattunk, csépeltünk, lisztet szitáltunk. Tulipirosék augusztusban indították útjára a Hétmérföldes túrájukat, amivel most is találkozhattunk: ha megvásároltuk az élménydobozt tőlük, az abban foglalt útmutatók alapján bebarangolhatjuk Dinnyést: a helyeket, amik a helyiek ismernek, és érdemes arra, hogy azzal másokat is megismertessék. Egy gárdonyi nagymamának máris sikerült ezzel ötletet adni, hiszen a náluk nyaraló unokák, akik még vonaton sem ültek, átjöhetnek majd ide vonattal, és a dobozban található útmutatások alapján, gyalogosan felfedezhetik a települést,  s eltölthetnek egy kellemes délelőttöt a szép természeti környezetben, Gárdonynak ebben a kedves hangulatú városrészében.

A hagyományőrző központ szabadtéri színpadán a program az agárdi Bandiera zászlóforgató csoport látványos műsorával kezdődött, majd a háromszoros Aranypáva nagydíjas Iglice népdalkör énekelt, ezután a Szerbiából érkezett Branko néptánccsoport szép műsorával folytatódott. Fergeteges hangulatú koncertet adott az autentikus cigány népzenét játszó Lásho Lecsó együttes, majd érkeztek a Hórihorgas Mulattatók, akik Gólyalábas lovagi tornát, vásári hökkentést mutattak be nekünk. Este hatkor a négy kiváló fiatalemberből álló Servet  zenekar volt a vendégünk, akik moldvai  csángó népzenét játszottak. A Servet szó jelentése ünnepi szőttes, melyet templomban, jeles napokon, esküvőkön és ünnepekkor hordtak a moldvai magyarok. A zenekar tagjai a Kárpát-medence különböző településeiről érkeztek Budapestre, hogy együtt muzsikáljanak. Ünnepi dalok, csángó mesék, csodálatos népzene, és négy olyan tehetséges fiatal embert volt a színpadon, akik a magyarság kincseinek megismertetését tűzték maguk elé feladatnak, ehhez csatlakoztunk mi  ezzel a bensőséges, kedves hangulatú kenyérünneppel, melyet táncházzal zártunk.

Reméljük, hogy aki eljött hozzánk, kedves emlékekkel, szép tartalmakkal gazdagodott, s erőt, hitet merít majd a következő, munkás hétköznapokhoz belőle.

Ocsenás Katalin

A fotókat Ódor Balázs készítette.

 
Fel